„Ez az írás különbözik minden eddigi könyvemtől. Nem memoár, azt már sok évvel ezelőtt megírtam, igaz, ebben is akadnak olyan részek, melyek a memoárokra emlékeztetnek. A könyvnek nincs szigorú szerkezete. Nem regény, de nem is történelmi eszmefuttatás. Ez az én elbeszélésem a mi életünkről” – írja Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke könyvének előszavában. A XX. század második felének talán legmeghatározóbb politikai személyisége megrendítő visszaemlékezésében bepillantást enged személyes sorsának történéseibe csakúgy, mint korának nagypolitikai eseményeibe és kulisszatitkaiba. A konkrét tények tárgyilagos ismertetése mellett mindvégig érzékelhető a személyes, olykor elfogult hangnem; önvizsgálata a büszkeség és a sértettség, a kritika és az önkritika sajátos elegye. Mindeközben hol az információk hitelességét alátámasztó szikár stílussal, hol a sok tragédiát megélt ember nézőpontjából, drámai erővel jeleníti meg azokat az eseményeket, melyek meghatározták életének legfontosabb szakaszait. A könyv lapjain egy nagyszabású átalakítási programmal fellépő, elhivatott politikus pályája mellett kibontakozik az időnként hibás döntéseinek kiszolgáltatott, esendő ember egyenlőtlen küzdelme a világgal és önmagával.